2015. augusztus 14., péntek

Az egyetlen színész, aki nem vette át az Oscar-díjat az igazság miatt - A legnagyobb népirtás története !


Mennyivel másabb és hitelesebb lenne az egész hollywoodi filmipar, ha azok, akik a gépezet hátán felkapaszkodva hírnévre tettek szert és ezt a hírnevet, tízmillió dolláros gázsikat és az elért sikereket nem kizárólag saját egójuk igényeinek kielégítésére, hanem az igazság kimondására, a közösség, az emberiség és egy jó ügy érdekében használnák fel.... A legtöbben eddig csak Mel Gibson esetét ismerik, aki nevén merte nevezni a dolgokat és elmondta, hogy kik irányítják egész Hollywood-ot. Azóta mint tudjuk egyetlen filmszerepet és rendezést ma már ott Ő nem kaphat évek óta....

Viszont létezik egy nagyon híres és mégis méltánytalanul háttérbe szorított eset:
Az egyetlen, amikor valaki visszautasította a legjobb színésznek járó Oscar-szobor átvételét egy nemes ügy és az igazságért való kiállása miatt. 
Pedig a színész is világhírű: Marlon Brando
És a film is, amiért kapta: A Keresztapa


A Oscar-díj átadások történetében egyedülálló volt, amikor 1973-ban Marlon Brando a Keresztapában nyújtott teljesítményért járó Oscar-díjat nem vette át, tiltakozásul azért, mert az amerikai filmipar és a sajtó hamisan állította be az indiánokat és a Wounded Knee-nél akkor zajló eseményeket.



Aki nem ismeri esetleg a hátteret, annak rendkívüli módon ajánlom az alábbi cikk elolvasását és a benne található tényfeltáró - igazságkereső műsor megtekintését !
Az RT News - American Holocaust címmel készített műsort a világtörténelem legnagyobb szervezett és szisztematikus népirtásáról.
A Truthseeker (igazságkereső) című műsora feltárja, hogy a Hálaadás története minden szempontból hamis és egy olyan pozitív mítoszt épít fel a világ legnagyobb genocídiuma, népirtása fölé, ami kőkemény történelem-hamisítás.

Célja, hogy elfedje a valódi bűnösöket. Mindemellett a valóság ránk nézve elég szégyenletes, ezért nem is tanítják ma sem az iskolákban. Elég nyilvánvalóvá válna, hogy a szabadkőműves "alapító atyák" mindennek irányítói és kivitelezői voltak. Megrendelők pedig ugyanúgy a befolyásos európai vérvonalak irányítói, mint később egy másik sötét időszak idején....


Teljes film: 
Wounded Knee-nél temessétek el a szívem

A film Dee Brown (1908-2002) amerikai író, 1970-ben megjelent hasonló című regénye, a Bury My Heart at Wounded Knee (Wounded Knee-nél temessétek el a szívem) alapján készült. 
Az indiánok egyik utolsó szabad törzsének, a préri Ogala-Lakota sziúknak a sorsát mutatja be a valóságra, és a történelmi személyekre, tényekre alapuló alkotás. 1863-tól, egészen 1890-es bukásukig. A sziú indiánok eredetileg nem a síkságokon éltek, azonban a fehérek észak-amerikai előre nyomulása miatt el kellett erdei lakhelyüket hagyniuk, így kerültek a mai Dél-Dakota állam területére.
Itt gyűjtögetésből és bölényvadászatból éltek, azonban a 19. század közepétől fokozatosan és folyamatosan szerződéseket kötöttek velük (melyeket nem tartottak be a fehérek rendszerint) terület módosításokról az amerikai kormány képviselői, a telepesek előrenyomulása miatt. Amikor kiderült, hogy a Sziúk legszentebb hegyében, a Black HIlls-ben (Fekete Hegyek) arany található, óriási invázió és igény indult keletről a telepesek részéről, ám a sziúk ezt a helyet semmiképp nem akarták a fehérek kezén látni. Így 1875-ban egy lázadás bontakozott ki, az eredetileg szerződésben biztosított földjeik védelmére a sziúk körében, amely a Little Big Horn-i csatával és a Custer tábornok vezette 7. lovasezred teljes megsemmisülésével, az indiánok elsöprő győzelmével végződött. 

A diadalt Ülő Bika (1831-1890) "Tatanka Ijotake" avagy angol nevén Sitting Bull, Őrült Ló (1840-1877) angolul Crazy Horse, és Gall törzsfőnökök vezetésével aratták. Azonban ezt nem követték további sikerek. Örült Lovat elfogták, így csapatai letették a fegyvert és egy "béke tárgyaláson" meggyilkolták az amerikaiak 1877-ben. Ülő Bika indiánjai ellen pedig Sherman tábornok vezetésével nagy erejű haderőt küldött az USA kormánya, 1881-ben így a sziúk kénytelenek voltak fegyverszünetet kötni és Kanada területére menekültek. Itt azonban nem bírták a zord időjárási körülményeket és szép lassan visszatértek a kijelölt rezervátumba, maga Ülő Bika is. Földművelésre és beiskolázásra - letelepített életmódra kényszerítették őket. Életük itt kegyetlen volt a sivár földön, ahol semmi nem termett meg és a betegségek tizedelték soraikat. A sziúk innentől a fegyveres felkelés helyett vallási ellenállásba kezdtek (Szellem-Naptánc mozgalom), egy sámánuk Wovoka vezetésével. Ez a mozgalom bőszítette és nyugtalanította a fehér elöljárókat és telepeseket. Ez vezetett az 1890-es Wounded Knee-i mészárláshoz, ahol Ülő Bika és fia, Varjúláb is életét vesztette. Ezután az Amerikai Egyesült Államok területén végleg megszűnt az indiánok szabadsága és jogaikat teljesen lekorlátozták.
Rezervátumokban tengették életüket (sok helyen még ma is nagy nyomor közepette élnek a törzsek maradékai), soha be nem tartott szerződések és kártérítések, amit mindössze kaptak ellenszolgáltatásként a kirablásuk, meghurcolásuk, teljes kisemmizésükért cserébe.