Dél-Afrikában a fehér emberek alkotta kisebbség a népesség csupán 10%-át teszi ki, mégis a régió közel 80%-át európaiak uralják területi és gazdasági értelemben egyaránt – annak ellenére, hogy egy centet sem fizettek érte. Valójában az afrikaiak csak vendégek a saját kontinensükön – írja Mawuna RemarqueKoutonin béke-aktivista és a Silicon Africa szerkesztője.
Egy 2013-ban készült kutatás megkísérelte azon hagyományos elmélet megdöntését, hogy a nyugati országok segélyeken keresztül fecsérlik pénzüket Afrikába anélkül, hogy bármit is kapnának érte cserébe. A kísérlet sikert aratott: az eredmények fejére állították a hipotézist.
Afrika közel 1,4 billió dollárt veszített 1980 és 2009 között a nyugat felé irányuló illegális pénzmozgásokon keresztül, amelyek magukba foglalják a korrupció által keresett pénzek áthelyezését, megvesztegetést, adócsalást, bűncselekményeket és a csempészáruk szállítását.
Ez a veszteség 233-szorosa annak a 60 milliárd dollárnak, amit a nyugati országok állítólagosan évi segélyként nyújtanak Afrika számára.
Összességében az elmúlt 30 év alatt kiáramlott források Afrika jelenlegi GDP-értékével megegyezőek és elsősorban olyan országok felelnek érte, mint Nigéria, Kongói Köztársaság, Elefántcsontpart, Egyiptom, Algéria és Líbia. A felmérés konstatálja, hogy az ilyen jellegű illegális pénzáramlások manapság gyorsan növekvőek és messze túlhaladják a kontinensre érkező pénzek összegét, ezáltal súlyosan aláásva az afrikai kontinens fejlődési lehetőségeit.
Sokan érvelnek a fejlett országok által nyújtott segélyek ellen arra hivatkozva, hogy „függőséget” okoznak. Csakhogy egy olyan helyzetben, ahol az európaiak brutális eszközök által olyan vezetőket támogatnak, akik segédkezet nyújtanak Afrika kizsigereléséhez, nem függőségről, sokkal inkább modern kori gyarmatosításról van okunk beszélni.
E jelenségnek Franciaország az élvonalában jár.
Míg Afrika szakadatlanul küzdött azért, hogy felszabadítsa magát az európai kolóniák sorából, Franciaország minden követ és idegenlégióst megmozgatott annak érdekében, hogy mindezt megakadályozza: - Az elmúlt 50 évben összesen 67 államcsínyt hajtottak végre 26 országban Afrika szerte, amelyekből 16 egykor francia gyarmat volt. - Ez alapján a puccsok 61%-a frankofón Afrika területen történt. Amikor Guinea miniszterelnöke 1958-ban úgy döntött, országa független lesz és kiválik a francia gyarmatbirodalomból, a párizsi elit annyira dühös lett, hogy elpusztíttatott mindent, amiről úgy vélte a francia gyarmatosításnak köszönhetően jöhetett létre az afrikai országban. Háromezer francia hagyta el Guineát, és amit nem tudtak magukkal vinni, azt a földdel tették egyenlővé.
Végül Franciaország a függetlenedés címszava alatt egyfajta gyarmati paktumot kötött 14 afrikai ország (Benin, Burkina Faso, Bissau-Guinea, Elefántcsontpart, Mali, Nigéria, Szenegál, Togo, Kamerun, Közép-afrikai Köztársaság, Csád, Kongói Köztársaság, Egyenlítői-Guinea és Gabon) azon vezetőivel, akik számukra is alkalmasnak bizonyultak a feladatra, hogy törlesszék azokat a juttatásokat és felépített infrastruktúrát, amelyet a gyarmati időszakban kaptak Franciaországtól.
A paktum a mai napig érvényben van, számos kötelezettséget állítva az egykori 14 francia gyarmattal szemben.
A paktum részben egyfajta „kötelező szolidaritásvállalás”. A 14 afrikai állam helyzetében ez számokban kifejezve azt jelenti, hogy minden egyes évben külföldi pénztartalékaik 65%-át, illetve további, pénzügyi kötelezettségekből adódó 20%-át a Francia Köztársaság kincstárába kell helyezniük a francia pénzügyminiszter és a francia központi bank ellenőrzése alatt. (1963-ban ez az éves adó megközelítőleg a gyarmatok állami költségvetésének 40%-át tette ki, ma éves szinten 500 milliárd dollárnak felel meg.)
Vagyis ez a 14 afrikai ország pénzének évente csupán 15%-ához fér hozzá; ha ennél többre van szüksége, akkor hitelként felveheti a saját pénzét Franciaországtól – természetesen a magas piaci kamatok mellett.
A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a francia állam a tartalékokból évente felvehető pénzösszegnek is határt szab, amelyet a „gyarmatország” előző évi állami bevételének 20%-án rögzítettek – ha ennél többre van szüksége az adott államnak, akkor Franciaországnak vétójoga van a kölcsönnel szemben.
A paktumnak szintén részét képezi a franciák elővásárlási joga minden természeti forrásra vonatkozóan, amit az egykori gyarmataik területén fellelnek. Ezen felül a kormányoknak a francia vállalatokat kell elsőként tekintetbe venniük a megnyíló lehetőségek esetén.
1. Ennek következtében több afrikai országban is a franciák kezében vannak a főbb közszolgáltatások, mint a víz, áram, közlekedés, telefon vagy pénzügyi intézmények. 2. Franciaországnak továbbá joga van, hogy a korábbi gyarmatterületeken saját érdekeinek védelméért katonailag behatoljon és csapatait az országban táboroztassa.
Cserében az afrikai országoknak exkluzív jogot biztosítanak arra, hogy hadi felszereléseket és katonákat küldjenek Franciaországba kiképzésre, akik Franciaország szükségletei szerint rendelkezésre állnak – ahogy a 14 egykori gyarmat saját, otthon képződő hadseregének is tennie kell.
A szerződő országoknak ugyanis kötelességük szövetségre lépni Franciaországgal a paktumba foglalt „Védelmi Megállapodás” alapján háború vagy globális krízis esetén, és egyébként sem szövetkezhetnek mással, mint akit Franciaország engedélyez számukra.
A valóság az, hogy akiket segítségül hívunk Afrika megsegítésében, nem érdekeltek a földrész feltámasztásában: minél lassabban lábadozik Afrika a gyarmati időszak romjaiból, annál tovább tudják kizsákmányolni azt, amire szükségük van Afrikából és az embereiből.
Hisz öt évszázad elteltével, ha Európa valóban segíteni akart volna Afrikának, akkor Afrikának ma jobb formában kellene lennie.
Ez a TED előadás szorosan kapcsolódik a cikk témájához és érdemes megnézni. Magyar felirattal
A nyelvünkben le van kódolva az egész univerzum, elég ha csak elkezdünk rajta mélyebben gondolkodni és megérthető.... Ettől nem kell magunkat se többnek, se jobbnak, pláne kevesebbnek tartani másoknál....de a tényeket elvitatni sem lehet.
A világ IGAZI nyelvészei között nyílt titok, hogy a magyar nyelv egyike (ha nem az egyetlen) létező nyelv a ma élő nyelvek közül, mely az ősi civilizációk leszármazottja és mindazt a tudást, mindazt az energiát, kifejezési lehetőségeket tartalmazza, amit Biblia előtti időkből az emberiség magával hozott. Ha még rovásírásunk is benne lenne napi szinten az agyunkban és tudnánk, ismernénk jelentését, oktatnánk gyerekeinknek, nyugodtan ki merem jelenteni: csodákra lennénk képesek ! EGYÜTT! Emiatt is foglalkozom gyakran ezzel a témával vagy osztok meg róla szóló híreket is a FB-oldalon.Ezért állítottam össze nektek most erről egy átfogó és elég terjedelmes cikket.
Az idézetek és források után feltétlenül ajánlom a történelmi tényanyagot a legnagyobb kutatóktól! Olvassátok végig! Remélem, megéri! Ha igen, osszátok meg minél több magyarral!(Sok szeretettel, SBG Buddha - VilagHelyzete)
"Ti magyarok vagytok a legősibb nemzet, minden ma élő nemzet közül. Ezt mi, zsidók, nagyon jól tudjuk.
Még a kivonulás előtt, Egyiptomban, már ott is megjelentek lovasaitok, és tudtuk rólatok, hogy már ősidők óta léteztek. Amikor a XIX. század végén a kiegyezés után, a kultúrpolitikai terrort már nem lehetett fenntartani tovább, a tudományos kutatásban újra felbukkant a szkíta-hun irányzat, osztrák ügynökök kerestek meg, komoly összeget ajánlottak, hogy a dolog ne derüljön ki. És mi meg is tettük a megfelelő lépéseket."
Forrás: Zsidó Kultúrtörténeti emlékek Fejér megyében,
Szerk.: Lakat Erika (Székesfehérvár, 2004)
Drechsler Miksa, rabbi; született: Tabajd (Fejér megye), 1883. október 23.; elhunyt: 1970(?) 1903-1908-ig a budapesti Rabbiképző növendéke, ezt követően Oxfordban irodalmi kutatásokat végzett. 1906-ban avatták bölcsészdoktorrá Budapesten, 1909-ben rabbivá. Ebben az évben került Szarvasra, ahol egy évig töltötte be a rabbi állást. 1910-től temesvári főrabbi volt. Az aszketizmus állása a zsidó vallásos irodalomban című műve Budapesten jelent meg 1906-ban. Berlini, párizsi, oxfordi tanulmányai után Temesvár–belvárosi főrabbi vallásfilozófiai értekezéseivel tűnt ki Jehuda ha-Levi vallásos rendszerének bölcseletét vizsgálva (Közlemények II.). Cikkeit, tanulmányait a Magyar Zsidó Almanach, a Múlt és Jövő, a Temesvári Hírlap és a Neue Zeit közölték. Egy Isak ben Chajim Hakohen rabbiról írt héber munkája Szinérváralján jelent meg (1932).
Krónikás idézetek a szkíta népekről ABC-sorrendben
Altheim, F.(Geschichte der Hunnen, I. kötet): "... Az avarok magvát az eftalita (fehér hun) birodalom "var" és "hun" nevű törzsei alkották ..."
Annius of Viterbo (1432-1502): „… az emberiség Szkítiában született újjá a Vízözön után …”
Anonymus: „A hungárusoknak igen vitéz és a hadi viszontagságokban felette hatalmas nemzete, mint fentebb mondottuk, eredetét a szkíta nemzetből vette...”
Arrianus (Kr. u. I. század): "A Szkíták ... hajdan gabonaevők és szántóvetők voltak, házakban laktak és városokat bírtak ..."
Bonfini: “... Az összes történetírók megörökítik azt, hogy a Magyarok a Hunoktól eredtek, ... akik a Szkítáktól származtak.”
Clearch (Kr.e. 350 körül, Életek könyve): "A Szkíták népe volt az első, amely közös törvények alatt élt; azután ismét a legnyomorultabbak lettek minden halandók közül"
Coccius Sabechius: “... Senki előtt sem lehet kétséges, hogy a hunok vagy magyarok szkíták voltak…”
Corippus: „A nyers és durva avar így kezdett szólani éles szavakkal: Az avarok királya... számtalan népet és hatalmas királyságot igázott le... a vad perzsák féltek tőle, a térdeihez emelték kezüket, könyörgésükkel érdemelték ki a békességet. Ha nem így történt volna, hiába övezték volna Babyloniát magas falak, Parthia most az avarok uralma alatt nyögne. Áttörtünk az Euphratesen, jeges folyókon keltünk át s téli havon, amerre fagy fékezi a vizek folyását és a hullámzó ár keményebbé fagy mindenféle ércnél... ütközetekbe bocsátkoztunk, erődített helyeket vettünk be; falaikat lerombolva hatalmas városokat döntöttünk le. Győzedelmes királyunk most elérte a szkíta Duna partjait, a széles mezőkön sűrű tömegben üttette fel a sátrakat..."
Chronicon Pascale (VII. sz.): „… a Szkítaizmus a Vízözön utáni, s a Hellenizmus előtti…”
El Bakri: „A hungárusok Khoraszánból származnak.”
Epiphanius of Salamis (Kr. u. 320-403) egyházatya a Vízözöntől a mai napokig terjedő „Schytism” című írásában: „… a Szkíták építették a Bábel tornyot … más nemzetek átvették a Szkíták törvényeit, szokásait, magatartását, mint a tisztességesség, udvariasság és tisztelettudó tanulás mércéjét, … a Szkíták voltak az elsők, akik bevezették az emberiséget a Vízözön után az udvarias gesztus, a kormányzás művészete és a jó modor, viselkedés fogalmába.
Eusebius (Kr.u. 265-340) a szkítákat Noétól eredezteti és állítása szerint a Schytizmus a Vízözöntől Bábel tornya építéséig tartott.
Eusthatiusmetropolita (1115-1195) „Az első szkítáktól, azoktól a vallásos lelkületűektől és mocsoktalan jelleműektől az idegen vétkekkel való megfertőződés következtében eltávolodtak az időközben élő szkíták… addig a korig, amelyben a magyar név alatt váltak ismeretesekké és Pannóniában kezdtek örök állandó hazát alapítani. Akkor ugyanis, miként ha a tűztől eltávolítjuk a vizet, magától visszatér eredeti hűvösségéhez, éppúgy tértek vissza ők… őseredeti erkölcsi romlatlanságukhoz.”
Faustus Byzantinus (Historia Armeniae): „A masszagéták királya, Sanesan vala az Arszakidák nemzetségéből, mert tudnunk kell, hogy az örmények és masszagéták királyai vérrokonok, és azon egy Arszakida nemzetségből származnak. Gergely tehát a masszagéták királyának, a számos hun had fejedelmének jelenlétében hirdetni kezdé népének Krisztus evangéliumát ... 342-ben Krisztus után."
Giacomo Filippo Foresti (1434-1520) a Supplementum chronicarum-ban (1483): „ … a Szkíták királysága rögtön az emberiség kezdetén jött létre. … a Szkíták őse Magóg … a Szkíták voltak az Amazonok, Baktriaiak, Pártusok, Hunok, Hungárok, Lombardok, Gótok, Katalánok (Alánok) és a Türkök.”
Giambattista Vico (1668-1744) filozófus, jogász, történész az 1720-ban írt „Universal Right” című könyvében: „… a Szkítáknál nem volt különbség a nemesség és a „plebejusok” közt, s ez még megvan az erdélyi Székelyeknél, akik Szkíta fajúak és a legrégibb Hunoktól származnak, s bár gazdálkodással és állattenyésztéssel foglalkoznak, egyenjogú nemeseknek vallják magukat. … az emberiség a Káldeusoktól, a Szkítáktól és az Egyiptomiaktól származik, s a profán történelem csak azért említi Tanaus-t Sesostris előtt, mert a Szkíták Arménia hegyeinél laktak, ahol a Vízözön idején Noé bárkája megpihent.
Herodotos: "Az Iszter legnagyobb folyó levén mindenek közül, melyeket ismerünk... Ez az első, mely a Scythaországi folyók közül nyugatról folyván ilyen okból lett a legnagyobb, mivel ti. más folyók ömlenek beléje...", "A szarmaták szkíta nyelvvel élnek, azonban azt régóta furcsán ejtik ki..."
I. Endre törvényeiből: (1063 körül) “Minden magyar avagy jövevény Magyarországon, ki a scythiai ősi pogány szokást el nem hagyja, Jézus Krisztus igaz vallására nyomban vissza nem tér és nem hallgat a szent törvényre, melyet a dicsőséges István király adott vala, feje és jószága vesztével bűnhődjék”. 4. paragrafus: “A szentségtelen scytha szokásoktól és hamis istenektől forduljanak el és rontsák el a bálványokat”.
II. Pius pápa, 1500 körül (Cosmographia): “Azt tartják, hogy a Duna partját lakó hungarok is a szkíták neméből valók.”
II. Szilveszter pápa (III. Otto német császárt dicsőítő iratában): “Mienk, mienk a római birodalom. Erőt ad gyümölcsben Itália, katonát adó Gallia és Germánia, s nem hiányzik nálunk a szkíthák hatalmas királya sem.” (Szt. István)
Iustinus (Világkrónika): "A szkítákat mindig a legrégibb népnek tartották, bár a szkíták és az egyiptomiak között hosszú időn át folyt a vetélkedés eredetük régisége felől."
Johannes Boemus (1485-1535): „… a Szkítákat sohasem tudta megrontani más nemzetek vad és nyers viselkedése”
Johannes Nauclerus (1425-1510): „ … a Szkíták mindig híresek voltak a kiváló és hősies tetteikről és a történészek, ha róluk emlékeznek, mindig derék és nagylelkű embereknek mondják őket”
Kánnai: „Procopius VI. századi bizánci író természetszerűleg azonosítja a hunokat a régi masszagétákkal, (De Bello Vandalico) és a bizánci-perzsa háborúval kapcsolatban ezt írja: "Massagetae, quos nunc Hunnae apellamus" ; Atilla hunjairól pedig: "Attilam Massagetarum Scytharumque exercitu armatum adversus Aetium processisse"
Képes Krónika: “... mihelyt egy szkíta elesett, Atilla nyomban másikat állított helyére.”
Lucianus (A hosszú életűekről): "Ateasz, a szkíták királya, Fülöp ellen harcolt Iszter folyója körül, több mint 90 éves korában." … "Sinatrokles, a pártusok királya, nyolcvan éves korában hazájába vitetvén a szakauraki szkíták által, ott uralkodott még hét évig."
Malalas: „A 6. indictio december havában egy másik nagyon félelmetes földrengés támadt éj közepén ... És ugyanabban az időben bejött Konstantinápolyba az avaroknak mondott hunok furcsa idegen népe...”
Marcus Porcius Cato (Kr. e. 234-149): „… Szkítiában élte túl az emberiség a Vízözönt ami Ninus király előtt 250 évvel történt. … az Umbrik Gallok voltak, azaz Szkíták.”
Mela Pomponius: "A szarmata nemzet tulajdonaira, s fegyvereire nézve leginkább a párthusokhoz közelít, de amint keményebb éghajlat alatt lakik, úgy keményebb erkölcsű is."
Menander Protector: "... a rómaiak veresége után az avarok hadvezére üzenetet küldött Tiberioshoz. A kiküldött üzenetvivő így szólt: 'Hogyan merészeltetek harcos kezek hiányának a betegségében szenvedve az avarok, tehát éppen szkíták ellen háborút indítani? Vagy nincsenek irataitok és feljegyzéseitek, amelyek olvasása megismertethet benneteket azzal a ténnyel, hogy a szkíta törzsek leküzdhetetlenek és megverhetetlenek?"
Orosius katalán szerzetes 417-ben: "Pannónia európai ország, amit nemrég a hunok foglaltak el, ezt az országot a nép saját nyelvén Hungarianak nevezi".
Plinius (Kr. u. 23-79):” … az itáliai umbrik a legrégebbi nép, … akik szkíták … a perzsák által szakának nevezett szkíta népet általában a hajdani arameusokhoz legközelebbi nemzetnek tartják.”
Rhodosi Apollónius (Kr.e. 230. Argonautica IV.): "Van egy folyó, ...széles és mély, s teherhajóval átjárható. Iszternek nevezvén ezt, távolságát is jelentették... Mert sohasem láttak még ezelőtt tengeri hajókat sem a thrákokkal vegyült scythák, sem a sigynek."
Strabo(XI. könyv) a Kaspi-örnyéki szkítákról: "A scythák legtöbbjei, elkezdve a caspiumi tengertől, daáknak (dákoknak) neveztetnek, az ezeknél keletebbre lakókat pedig massagétáknak és szákoknak nevezik, a többieket pedig közönségesen scytháknak nevezik...", s másutt: "A Káspi-tenger környéki dáhok, akik Párthiát is elözönlötték, a médekkel egyesültek, és hamarosan megalakították a Párthus Birodalmat."
Symnus: "Ephorus mondá, hogy az Iszter (Duna) mellékén az elsők a karpidák, aztán az arolérák, (szántók) továbbá a neurok azon földig, mely a jég miatt puszta." (Kr.e. 80 k. Periegesis)
Szicíliai Diodorosz: "...nagyon megsokasodott az a nép, (a szkíták) s nevezetes királyai voltak, kiktől némelyek szaka, mások a masszagéta, (...stb.) nevet kapták. Egy másikat, amely Médiából a Don vidékére költözött, szarmatáknak hívnak."
Thaeodorus Syncellus Baján avar fejedelemről: „Menekülő szökevény volt, aki ezt test szerint nemzette (bár ne tette volna). Távoli földről származott, mint valami isten küldte csapás szakadt arra területre, amelyen ma népe lakik.”
Theophanes: „Ugyanebben az időben bejött Bizáncba azoknak, akiket avaroknak mondanak, a furcsa népe s összefutott az egész város megnézésükre, mert soha ilyen népet még nem láttak. Hátul nagyon hosszú volt a hajuk szalagokkal megkötve és befonva. Egyéb viseletük a többi hunokéhoz hasonlított.”
Theophylactus Simocatta: „Ez év nyarának beköszöntésekor az, akit a türkök keleten kagánnak tisztelnek, követeket küldött Maurikios császárhoz... Ez a kagán háborúban legyőzte az abdelok fejedelmét (azokról beszélek, akiket hephthalitáknak mondanak) s megszerezte e nép feletti uralmat. E diadallal nagyot emelkedett, és így hajtotta szolgaságba az avarok népét. Persze senki ne vélje, hogy az Európában és Pannónia táján lakó barbárok lennének az avarok, akiknek az odaérkezése Maurikios császár koránál régebben történt. Eme Duna vidéki barbárok ugyanis csak hazugságból vették fel az avar elnevezést. E nép legrégibb vezetőinek a neve Var és Chunni volt. Róluk nyerték elnevezésüket egyes fajtájukbeli népek, akiket a var és chunni nevekkel illetnek. Midőn Iustinianos császár gyakorolta a hatalmat, eme var és chunni népekből az ősi törzs egy kicsiny része elfutott és Európába vándorolt át. Ezek avaroknak nevezték el magukat s vezérüket a kagán címmel tüntetik ki. A barsélt, az onogur, a sabir, s ezeken kívül néhány más hun nép is igen nagy rémületbe esett, amidőn a saját területén meglátta a var és chunní szökött néptöredékét; azt gyanították ugyanis, hogy a bevándorlók avarok. Ezért fényes ajándékokkal tisztelték meg az elfutottakat s úgy vélték, ezek fejében bántatlanságot nyernek részükről. A varok és chunnik pedig, amint idegenbe futásuk kezdeti sikerét tapasztalták, saját nevüket avarra változtatták, így mintegy magukévá tévén a hozzájuk követséggel fordulók tévedését. Az avarok törzse ugyanis, mint mondják, a legügyesebb (legkeményebb) a szkíta népek sorában. Mindenesetre egészen a mi időnkig az ál-avarok, - mert így megfelelőbb őket nevezni, uralkodó nemzetségeik szerint megoszlanak s egyik részük neve ősi hagyomány szerint var, más részük elnevezése chunni. A valódi avarok, a türkök elől nem nyugatra, hanem keletre menekültek...”
Trogus Pompeius: "A szkíták ezerötszáz éven át, minden más nép előtt birtokolták Káldeát, (Mezopotámiát) s ők a világ legősibb nemzete, régiségben még az egyiptomiakat is felülmúlják."
Werbőczy (Hármaskönyv): I. rész, 3. czim, 1. §: "A nemesség, a melyet többnyire a szabadok elnevezése alatt is szoktak érteni, úgy mondják, hogy eredetileg a hunnok és magyarok közt keletkezett, miután ezek Scythiából Pannoniába nyomultak, a melyet most változtatott néven, az itt lakó magyaroktól Magyarországnak neveznek". … továbbá: III. rész, 4. czim: "Az erdélyi scythákról, a kiket székelyeknek hívunk. Vannak az erdélyi részeken a scythák, kiváltságos nemesek, a kik a scytha néptől, ennek Pannoniába való első bejövetele alkalmából származtak el, a kiket romlott néven "siculusoknak" nevezünk; akik teljesen külön törvényekkel és szokásokkal élnek; a hadi dolgokban legjáratosabbak".
TÉNYANYAG
Sir Leonard Woolley: "A magyar egyenesági folytatása a sumir nyelvnek"
És végül, de nem utolsósorban az egyik legfontosabb kutatás:
“1939 óta kérelmezem és kérem a Magyar Tudományos Akadémiát, hogy küldjön nekem egy magyar nyelvészt. A Sumir nyelv – 7.000 éves volta dacára – ma is elképesztő egyezéseket mutat a mai magyar nyelvvel.
Kutatásaim alapján tudom, hogy pl. nyelvtanát nézve a Sumir nyelv 56 nyelvtani sajátosságából 53 megvan a mai magyar nyelvben. A török a második legközelebbi a sumirhoz, abban 34 van meg a fentiekből. Míg a török “unokaöcs” fokon áll hasonlóság tekintetében a sumirral. A magyar mondhatni AZONOS és egyenesági folytatása a sumir nyelvnek. Alapszavakat tekintve több mint 6.000 szógyök egyezik a sumir nyelvből a magyarral.”
Sir Leonard Woolley professzor később eljött Budapestre, ahol magánúton megtanult magyarul, mivel soha semmi támogatást kutatásaihoz a Magyar Tudományos Akadémiától nem kapott. Sőt, az MTA elítélte őt, mondván “a MTA soha nem fogja elismerni, hogy a magyar nyelvnek bármi kapcsolata lenne a sumirral."
Az UNESCO által 1963-ban kiadott „History of Mankind” kiadvány, I. kötetében, Sir Leonard Woolley „The Beginnings of Civilization”, című tanulmányát, amelyben több szász oldalon lefekteti a legújabban kialakult tudományos nézeteket a keleti kultúrákról. Azért írom, hogy „kialakult nézetek”, mert a dolgozatot több mint egy tucat szakembernek megküldötték az egész világon, akinek véleménye, kifogásai vagy kiegészítései a könyv jegyzet anyagában megtalálhatók.
Woolley, a világszerte ismert keletkutató, Úr város feltárója, az idézett munka 665 oldalán így ír:
A szumér mint agglutináló nyelv egyedülálló volt a régi Közel-keleten, ugyanahhoz a csoporthoz tartozott, mint a kínai és a türkmén, valamint a későbbi, ezekkel rokon finn és magyar nyelvek.”(„Sumerian was unique amongst the languages of the ancient Middle East in being agglutinative. It belonged in this respect to the same group as the Chinese and Turkmen and their later related languages, Finnish and Hungarian.”)
Ez tehát jelenleg a külföldi nyelvtudomány hivatalosnak mondható felfogása a szumér-magyar kérdésben. Woolley ezután elmondja, hogy a szumér alapszavak többségükben egytagúak, egy vagy két mássalhangzóval, de a nyelvnek a kezdetektől való kifejlődését azért nem lehet pontosan követni, mert a feltárt nyelvemlékek már egy túl fejlett, bonyolult állapotot tükröznek. Jelentős tény, hogy éppen a szumér ősgyökök vizsgálata alapján állapították meg – külföldi és magyar nyelvészek – a szumér és a magyar nyelv közötti feltűnő hasonlatosságot. Még érdekesebb a szumér ékírást megelőző eredeti képírás tanulmányozása. Ez a képírás párhuzamba vonható a szumér gyökszavak magyar megfelelőivel, illetőleg kezdő betűivel, továbbá a régi magyar rovásírás jeleivel, amelyek 60%-ban megegyezést mutatnak a szumér képírással.
Sir Leonard Woolley 1945 előtt és után is járt Magyarországon, de elkedvetlenítette a magyar nyelvészek magatartása. Bizonyságul hadd idézem Dr. Shohotu Faisi japán tudós levelének néhány passzusát:
„...Úgy látom, hogy 1938-óta – a származási bizonyítás terén – nem sok hivatalos eredményt tudtak a magyar kartársak felmutatni. Így hát beigazolódott Sir Leonard Woolley szava, amit Budapesten az 1938-ban tartott konferencia után mondott nekem körülbelül ilyen formán: Csodálkozom a magyar szakemberek nemtörődömségén. Csodálkozom, hogy annyi archeológiai, nyelvi és morfológiai bizonyíték birtokában megelégszenek a finn-ugor származási vonalhoz való tartozandósággal és semmi szándékot nem mutatnak Mezopotámia felé mutató kétségtelenül fennálló vonatkozásaik rögzítésére.”
Dr. Shohotu Faisi levelének további részében elmondja beszélgetését Homan Bálint akkori kultuszminiszterrel, akinek ezeket mondotta:
Katharine & Sir Leonard Woolley Excavations of Ur, 1922-1932 Royal Sumerian cemetery
„Tudja-e Nagyméltóságod, hogy Szinnyeieknek csakis úgy sikerült ezt a finn-ugor rokonságot elfogadtatni, hogy a nyelvhasonlító módszerek előírásait nem tartották be. Ugyanis a magyar nyelvben létező prefixumokat, azaz igekötőket, mind magyar szakemberek – enyhén szólva – nem vették figyelembe és csakis ezeknek a mellőzésével sikerült olyan nyelvhez rokonsági argumentumokat találni, amely szerkezetében ezekkel a prefixumokkal nem rendelkezik...
Viszont ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy Mezopotámia felé nyelvi azonosságok és vonatkozások vannak szóhasonlításban, grammatikai felépítésben, pre és postfixumok tekintetében, -- de még az egészen különlegesnek mondható, igen erős bizonyítási argumentumként mérlegelendő u.n. „kérdőhangban”: az „e” meglétében is, -- továbbá ha magyar nyelv legősibb sztrátumát a mezopotámiai „emesal” dialektussal hasonlítjuk össze, akkor mi, magyarul tudó szakemberek – joggal feltehetjük azt a kérdést, hogy a magyar tudományos körök miképpen bírnak reakció nélkül elmenni ennyi szembeötlő rokonsági bizonyíték mellett?"
A magyar kultuszminiszter válasza ez volt: "Sajnos nem vagyok nyelvész.”
A japán nyelvtudós levelének teljes szövegét magyar fordításban itt közlöm:
USA Garfield, NJ., 1969: Professzor Shohotu Faisi történész levele:
„...Mi – néhányan – japán őstörténeti kutatók abban a hitben nőttünk fel, hogy a világ legnemesebb nemzete és fajtája a ’ma-ya-ra’, magyar. (Kérem meghatározásomra nem a hitleri nominalizmust alkalmazni.)
„A ’Felkelő Nap’ birodalmai ivadékainak hittük és hisszük Önöket, kedves magyar testvérek, akiket a történelem ’karma’ messzire sodort el. Faji kiválóságukat elismerve érkeztünk meg annak idején Budapestre magyarul tanulni a bölcs Imaoka Gyuicsiró vezetése alatt.
Harminc év szemléletével meg kell állapítanom a következőket:
1. Igaz magyar történetírás sem a Habsburg, sem a Horthy korszak alatt nem létezett. A Habsburgok saját érdekükben megsemmisítettek mindent, ami az ősi eredetre utal. A Horthy korszak szerve – a Teleki Pál Intézet – saját nevelésű céh-beli tudósai pedig, Hóman Bálint vezetésével ’átértékelték’ az amúgy is hiányos magyar történelmet a Római Katolikus Egyház és a Habsburg ház javára.
2. A valóságos faji mythosok alapján dolgozó történész ebben a gárdában nem létezik, mert hogyan is értékelnék azok a mythoszok erejét és igazságát, akik saját Nemzeti Krónikájuk hitelét is lerontották.
„Miután azonban a magyar nemzet, faj és nép – vagy nevezzék ahogy akarják – történelmi kutatás szempontjából csak olyan elbírálás alá kell essen, mint a többi nemzet, faj és nép, -- kérdezem Önöktől, kedves magyar történész kartársak, miért hivatkoznak mindig a saját fajuk determinációs kérdéseiben a hitleri anomáliákra? Miért nem hivatkoznak a biblikus Izrael faji hasonlatosságokra? . . . Izrael faj, nép és nemzetség, tehát ugyanúgy a magyar, japán, görög, arab is faj, nép és nemzetség.
„De miért nem oldják meg végre Önök, magyar tudósok a Bibliában hemzsegő magyar elnevezések, nevek, földrajzi helyek problémáit?"
„Innen messziről jobban látszik az igyekezet is, meg a hamisság is. Valóban a magyarfajta igen elkeveredett már. A ’magyar’ történelemírás tudósai is ilyen kevert vérűek. Van: német-magyar, szláv-magyar, román-magyar, izraelita-magyar keveredésű történelemtudós is.
„Érdekes kívülről megállapítani azt, hogy ezek egyike sem az igaz magyar történelmet kutatja, hanem a németek, szlávok, románok és izraeliták javára akarja a magyar történelem igazságait elferdíteni. Ezzel kapcsolatban csak egyetlen kérdést szeretnék intézni ezekhez a kartársakhoz és rajtuk keresztül minden magyarhoz. Nevezetesen:
„Miért van hogy a világ egyetlen nemzete a magyar, amelynek származását, történelmét minden más népség elhomályosítani igyekszik? Kik állanak e mögött a homályosítás mögött?"
„Addig is amíg Önök erre válaszolni fognak, mi – japánok és az összes turáni törzsekhez tartozók – Pakisztántól Szibériáig és Hindukushtól Burmáig – a legősibb ’egy nyelv’ elemeit megtartó nyelven – magyarul – írjuk ’Ébresztőnket’ csaknem 800 millió testvéreinkhez és ezzel a magyar népnek, fajnak és nemzetségnek akarunk a legősibb származásért és sok ezeréves tradícióért tiszteletet adni, még akkor is, ha Önök, magyarok, ezt a tényt erőszakkal megmásítani kívánják.”
Még egy témát szeretnék előhozni: Nem tudom megérteni, hogy a hazai nyelvészek egy olyan kiváló tudományos dolgozatot, mint a párizsi Sorbonne támogatásával 1975-ben kiadott Gosztonyi Kálmán: Dictionnaire d’Etymologie Sumerienne et Grammaire Comparée c. munkáját jóformán kézbe sem vették, a több mint 900 szumér, magyar, ural-altai (ha már a turáni szót használni sem szabad!) és egyébb szó egyeztetést meg sem vizsgálták. A hazai nyelvészek beérték Komoróczy Géza egyoldalú tájékoztatásával, aki bizonyára szakképzett asszyriologus, de a szumér kérdésben elfogult és elhallgatja a tényeket (pl. Sir Leonard Woolley nevét sehol még csak meg sem említi, eredményeiről mélyen hallgat.). Komoroczy Géza érdemben egyáltalában nem foglalkozott Gosztonyi könyvével, egy-két szóval elintézte a 200 oldalas rendkívül alapos munkát. Talán nem tud franciául?
Gosztonyi Kálmán, Párizsban élő hazánkfia 35 éven át tanulmányozta a régi keleti nyelveket, 1952-től 1972-ig pedig a Sorbonne-on Raymond Jestin neves szumerologus irányítása alatt végzett a szumér nyelvészet és ékírás terén kutatásokat. Gosztonyi már idős ember, s nagy vesztessége a magyar tudományosságnak, hogy még életében nem akarnak róla tudomást venni.
Az előadottak alapján tehát tisztelettel kérdezem: a szumér nyelvrokonság kérdését miért nem szabad felvetni, kutatni előítéletektől mentesen tárgyalni? Az embernek az a benyomása, hogy a Bach korszaki szellem, a hatalmi szóval való irányítás ma is változatlanul érvényesül. A Magyar Nyelvtudományi Társaság évi közgyűlésén elhangzott, s azt a légkört idéző „eltanácsolás” nem szolgálja az igazi tudományt. A külföldi nyelvtudomány fejlődésének függvényében ennek később hátrányos következményei lesznek a hazai tudósok munkájának megítélésében.
Forrás: Magyar Múlt No. 2. 1977. Vol. VI, Évf. 107-109
"A gondtalan embernek nincs gondja, a gondatlan ember nem gondos, fiunkat az iskolába járatjuk, de jártatni csak lovakat lehet.
A nyelv maga a végtelenség. Minél tovább foglalkozom vele, annál inkább látom, hogy sohase lehet a végére érni. Csak vérünk érzi. Értelmünk mindig elámul, ha elemezzük és tudatosítjuk azt, amit vérünk érez. De ez az ámulat számomra az élet egyik legnagyobb gyönyörűsége."(Kosztolányi Dezső)
/1971, Nyelv és lélek. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 168.o./
A magyarság valódi eredete – A finnugor hazugságot 1821-ben találták ki politikai nyomásra
Kiszely István magyarságkutató megtalálta a levéltárban a bécsi kancelláriának azt a levelét, amelyben leírják, hogy a rebellis magyaroknak olyan őstörténetet írjanak, amelyre nem lehetnek büszkék.
Meg is találták céljukhoz a megfelelő embert a Magyar Tudományos Akadémián két német anyanyelvű nyelvész, Budenz József és Hunfalvy Pál (született Paul Hunsdorfer) személyében. Hunfalvy kezdetben a török-magyar nyelvrokonságot támogatta, majd Budenz hatására a finnugor nyelvrokonság mellett tette le voksát.
Tudományos körökben éles vita indult a török és finnugor eredet kérdésében.
Megjelent Vámbéry Ármin: „Magyar és török-tatár szóegyezések” c. könyve.
Ezzel szemben Hunfalvyék érdemi érvek helyett csak a Magyar Tudományos Akadémia tekintélyét használták fel, ahol köreik a Bach-korszakban hatalomra jutottak. A Vámbéry elméletét hangoztató tudósok nem kaptak állást az Akadémián.
Az akadémista nézet szerint őseink az Ob partján, az Uraltól Keletre együtt éltek a finnekkel. Tehát a magyarság eredetét bizonyító történelmünk a monarchia politikájának része volt!
Ezek szerint őseink az Ural-hegységen átkelve halászó-vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak. A szlávoktól tanulták a földművelést, állattartást. Attilának kutya szarva volt, fosztogatott és embervért ivott. Ez a nézet ma is tartja magát a hivatalos tudományos körökben. Nem rendítette meg a hatalmukat féltő tudósokat az sem, hogy a finnek 2003-ban átirták tankönyveiket, mert a modern genetikai vizsgálatok rámutattak, hogy nincs rokonság a két nép között.
Kiszely István őseink eredetét kutatva rátalált a sárospataki levéltárban olyan négyszázhatvan éves történelem tankönyvre, amely azt állítja, hogy a magyarok három hullámban jöttek be a Kárpát-medencébe:
- 361-ben, mint hunok,
- 568-ban, mint avarok,
- majd 895-ben Árpád népe.
Végül az 1200-as években a jászok és a kunok is elfoglalják a kárpát-medencei területeiket.
Ugyanabból a törzsszövetségből származnak, amelyből az őseink. Ugyanolyan kinézetűek, mint mi vagyunk, ugyanaz a motívumviláguk, ugyanaz az írásuk.
A rovásírással nem volt szabad foglalkozni. Nem volt szabad a tizenkilencedik században propagálni!
Aki a közép-ázsiai eredetű, turáni magyarságról beszélt, az már mindenféle -ista volt. Ugyanis Turánban lejegyezték a kultúránkat, leírták az öntözéses gazdálkodásunkat, a kereskedelmünket, a hangszereinket.
Ezzel szemben a Monarchia történészeinek felfogásában nekünk űzött, hajtott, gyűjtögető, halászó népnek kellett lenni!
163 finnugor szavunk van és 2700 török szavunk. Magna Hungárián 50 évet tartózkodtunk, ahol átvettük ezeket a finnugor szavakat. Ötven év alatt mi is átvettünk százhatvanhárom szót az angolból: flopy, disc, meg winchester!
A DNS vizsgálatok kimutatták, hogy a magyarságnek semmi köze a finnugorokhoz. Legközelebbi rokonaink a belső ázsiai török népek.
És mit mond az egyik legjelentősebb nyelvész kutatónk, Kiss Dénes
a Csillagösvényen című (iskolákban egyáltalán nem használt DVD-n)! Élvezet hallgatni !
„A magyar nyelv messze magasan áll, magában. Egészen sajátos módon fejlődött, és szerkezetének kialakulása olyan időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett. Önmagában, következetesen és szilárdan fejlődött nyelv, amelyben logika van, sőt matézis, erő, a hangzatok minden hajlékonyságával és alakíthatóságával. E nyelv a nemzeti önállóság, a szellemi függetlenség legrégibb és legfényesebb emléke… A magyar nyelv eredetisége még ennél is csodálatosabb tünemény! Aki megfejti, isteni titkot boncolgat, annak is az első tételét…”/JOHN BOWRING/ (1792-1872)
„A magyarországi magyar nyelv ősisége ugyanilyen meglepő lehet… átmeneti kőkori nyelvnek tartom, mely megelőzi az újkőkor kezdetét… a magyar az összes helyben maradó európai nyelvek közül gyakorlatilag a legrégibb…”(Dr. Grover Krantz - 1931-2002 - amerikai antropológus)
„…A magyar nyelv nem szorul senkire, nem kölcsönöz, nem üzletel, nem ad nem vesz el senkitől. Míg más országokban a nép formálja a nyelvet, addig itt a nyelv formálja a magyarokat. Azt hiszem, hogy a magyar nyelv a világörökség része is lehetne, mert tiszta nyelv. Semmilyen más nyelvnek nem sikerült tulajdonképpen behatolni és idegen kifejezéseket ráerőltetni…” (ARNALDO DANTE MARIA NACCI, az Olasz Kultúrintézet igazgatója) (2006)
Összességében az elmúlt 30 év alatt kiáramlott források Afrika jelenlegi GDP-értékével megegyezőek és elsősorban olyan országok felelnek érte, mint Nigéria, Kongói Köztársaság, Elefántcsontpart, Egyiptom, Algéria és Líbia. 
