Akik elolvasták már Drábik János - Százéves Trianon című könyvét, ők már képben vannak, mi az, amit mai napig eltitkolnak a magyar nemzet és a világ közvéleménye elől.
"Nekünk magyaroknak egyetlen szövetségesünk van és ez nem más, mint az IGAZSÁG!
Ezért mi csak erre támaszkodhatunk,
de kötelességünk is az igazság kimondásáért harcolni."
Egyedülállóan fontos tudásanyag ez, de mivel ma Drábik Jánostól, mint a Trianon Társaság Elnökétől és a téma kivételes kutatójától megkaptam a készülő Trianon film szövegkönyvét és máris megosztható fontos anyagokat, ezért egy másodpercig sem szerettem volna várni, hogy eljusson a kedves VilagHelyzete-olvasókhoz és minden magyarhoz, akik végre az IGAZSÁGRA kiváncsiak a magyar nemzet sorstragédiájával és egyben egy nemzetközi összeesküvés áldozataival kapcsolatban...
FONTOS: Íme Drábik János - "100 évvel Trianon után" c. film forgatókönyvének szövegkönyve és letölthető anyaga
A teljes film forgatókönyve letölthető többféle formátumban; magyar nyelven és egy másik blogbejegyzésben angolul! Feltettem a VilagHelyzete dokumentumtárba 4 formátumban is! Terjesszétek amennyire csak bírjátok!
Drábik János - "100 évvel Trianon után" - szövegkönyv - PDF
Drábik János - "100 évvel Trianon után" - szövegkönyv - Docx
Drábik János - "100 évvel Trianon után" - szövegkönyv - Epub
Drábik János - "100 évvel Trianon után" - szövegkönyv - Mobi
A FILM TARTALOMJEGYZÉKE:
1. rész: Kik az igazi felelősök a Nagy Háború kirobbantásáért? Az Államok Feletti Titkos Elit hogyan készíti elő a háborút Nyugaton?
2. rész: Az államok feletti hatalmi elit hogyan készíti elő a Nagy Háborút Nagy-Britannia és Oroszország szövetségének a létrehozásával?
3. rész: Milyen szerepet játszott a nemzetközi szabadkőművesség a Nagy Háború folytatásában, és az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlasztásában?
4. rész: Kik döntötték meg a történelmi magyar államot 1918-ban?
5. rész: A trianoni békediktátum következményei: egy megcsonkított ország és az utódállamokat is a mai napig sújtó trianoni pszichózis
6. rész: Napjainkban folyamatban van egész Európa Trianonja
Segítségét előre is hálásan köszönjük.
Az Országos Trianon Társaság elnöksége
FILMELŐZETESEK 📺, FILMBEN SZEREPLŐ SZAKÉRTŐK:
Drábik János előszava és tudásanyaga a Trianon film jövőbeni megjelenéséhez
A brit világbirodalmon belül erősödött meg az az államok feletti hatalom, amely előkészítette és kirobbantotta a Nagy Háborút, az általa elképzelt új világrend létrehozása érdekében. 1891-ben az a titkos társaság, amely az angol történelmi uralkodó osztályból és a koronagyarmatokat irányító pénzarisztokrácia összefonódásából jött létre, Londonban kitűzi azt a célt, hogy átveszi a világ pénzügyi, gazdasági és politikai rendszerének az irányítását.
Ez a brit parlament és a brit kormány felett álló titkos szervezet ismeretlen maradt volna, ha Carroll Quigley amerikai történész nem tárja fel a létrejöttére vonatkozó tényeket. Quigley az államok feletti hatalom bizalmi emberének számított, és ezért kutathatott a titkos magánarchívumokban is. Az amerikai történész tárta fel, hogy Cecil Rhodes alapította és finanszírozta azt a kiválasztott csoportot, amelynek a feladata volt titokban ellenőrizni a brit világbirodalom gyarmati politikáját és külpolitikai stratégiáját. A titkos társaságba időről-időre bevontak új tagokat, akik közül nem mindenki volt teljesen tisztába a titkos csoport hosszú távú céljaival. Működésüknek alapelve volt a titkosság, valamint annak a megértése, hogy a tényleges hatalom lényegesen fontosabb, mint a hatalom látszata.
A titkos társaság működésének első éveiben Cecil Rhodes, William Stead, Lord Esher, Alfred Milner és Lord Nathaniel Rothschild voltak a meghatározó személyek. Kezdettől fogva kulcsfontosságú irányító szerepet játszott a walesi herceg, a későbbi VII. Eduárd brit uralkodó.
Az államok feletti hatalom informális kormányának is tekinthető titkos elit kezdettől fogva arra törekedett, hogy újjáélessze és szorosra fűzze a brit világbirodalom és a belőle kivált Amerikai Egyesült Államok kapcsolatát. Ennek a kapcsolatnak a megszilárdítása világstratégiájának az egyik leglényegesebb részét alkotta.
Ebben az időben a Rothschild Bankház már nemzetközi pénzügyi hálózatot működtetett, amelynek a regionális központjai Londonban, Párizsban, Frankfurtban, Bécsben és Nápolyban voltak.
A Rothschild-dinasztia a háttérből irányította pénzügyi és gazdasági birodalmát, és így kevesen tudták, hogy mekkora vagyont kontrolláltak. Lord Nathaniel Rothschild kezdettől fogva részt vett Cecil Rhodes vállalkozásaiban, és az általa alapított titkos társaságban is. Ennek az államok feletti kormánynak lett a vezetője Alfred Milner, aki a legalkalmasabbnak bizonyult az új világrend létrehozására szolgáló stratégia végrehajtására. Cecil Rhodes a Rothschild-ház bőkezű támogatásának köszönhetően hatalmas vagyonra tett szert Dél-Afrika arany- és gyémántbányáinak a megszerzésével. Rhodes és társai inváziót szerveztek a búrok új állama, Transvaal ellen. Ekkor vette át Alfred Milner a brit gyarmattá vált Fokföld kormányzói tisztét. Milner sikeres gyarmatosítónak bizonyult, de két súlyos probléma is ártott tekintélyének.
Az egyik az volt, hogy elfogadta a koncentrációs tábor rendszernek a bevezetését, és ezzel közreműködött harminckétezer ártatlan asszony és gyermek legyilkolásában. Egy másik körülmény is súlyosan ártott tekintélyének, a bányákba importált kínai munkásokat kíméletlenül kizsákmányolták és rendszeresen megkorbácsolták. Milner 1905-ben tért vissza Dél-Afrikából úgy, hogy előzőleg annak minden kulcspozíciójába saját embereit helyezte el. A londoni titkos elit azért hívta vissza Európába, mert már felgyorsult a Nagy Háború előkészítése Németország legyőzésére.
A City of London központtal működő pénzhatalom és az általa létrehozott titkos elit közvetlen fenyegetésnek tekintette a termelőkapitalizmus rendszerében sikeresen fejlődő Németországot. A brit világbirodalmon belül működő pénzarisztokrácia időközben áttért a termelőkapitalizmusról a pénzkapitalizmus rendszerére, mert azzal több jövedelmet tudott biztosítani a maga számára. A gazdaságilag, iparilag és kereskedelmileg dinamikusan fejlődő Németország olyan versenytársnak bizonyult, akit csak háborúval győzhettek le.
Nagy-Britannia azonban egyedül nem vívhatott egy sikeres háborút Németország ellen, ehhez neki olyan katonai szövetségesekre volt szüksége, akik kellő létszámú szárazföldi hadsereggel is rendelkeztek. A londoni titkos elit a búr háborúból megtanulta, hogy szilárdan kézben kell tartania a külpolitika irányítását független attól, hogy milyen párt van éppen hatalmon. Azt is tudta, hogy a brit hadsereget az alapjaitól át kell szerveznie, modernizálnia kell fegyverzetét, és nem elég csak a haditengerészet fejlesztése.
Szükségesnek tartották a közvélemény áthangolását és németellenessé tételét. A titkos elit kénytelen volt Nagy-Britannia korábbi ellenfeleihez fordulni, hogy szövetségeseket találjon Németország ellen. Elsősorban Franciaországot és Oroszországot kellett a maga oldalára állítania. Ezt a fontos feladatot jelentős részben a brit uralkodó, VII. Eduárd vállalta magára. Viktória királynő, aki 64 évig uralkodott, 1901-ben meghalt, és ekkor került a trónra a franciabarátnak számító walesi herceg, VII. Eduárd néven. Eduárd szinte egész Európát beutazta, hogy érvényt szerezzen a titkos elit hosszú távú tervének. Ő volt a londoni informális kormány képviseletében az Entente Cordiale, a szívélyes egyetértés, a nagyon jó kapcsolat megalapozója, 1904-ben. Belga diplomaták jelentéséből tudjuk, hogy VII. Eduárd a londoni informális kormány tényleges külügyminisztereként sikeresen aknázta alá Németországot. Az természetesen nem volt közismert róla, hogy ő ezt az államok feletti hatalom titkos kormánya képviseletében teszi.
A titkos kormány másik tagja, Lord Esher kapta azt a megbízást, hogy vonja le a tanulságot a brit hadsereg dél-afrikai kudarcaiból. Őneki volt abban is fontos szerepe, hogy VII. Eduárd minden támogatást megadott a brit hadsereg modernizációjához. Lord Esher tagja volt annak a bizottságnak is, amely közvetített az informális titkos kormány és a formális brit kormány között. Ennek az volt a neve, hogy a Birodalmi Védelem Bizottsága. Lord Esher, aki maga is tagja volt ennek a nagyhatalmú bizottságnak, garantálta, hogy a titkos elit ellenőrzése alatt legyen a hadsereg modernizálása és a külpolitika irányítása. Az angol–francia szívélyes egyetértés nevű megállapodás megerősítette, hogy Egyiptom brit ellenőrzés alá kerül, Marokkóban pedig Franciaország érdekei érvényesülnek. A német kormány ezt 1905 januárjáig elfogadta. A londoni titkos elit tudta, hogyha Németország megismeri a megállapodás záradékait, akkor fel fog lépni legitim érdekei védelmében Marokkóban.
Németország azonban egy nemzetközi konferencia összehívását kezdeményezte a kialakult konfliktus megoldására. A londoni titkos elit és az Elzász-Lotaringia visszaszerzésében érdekelt párizsi politikai csoport ekkor már számításba vette a háború kitörését. Delcassé francia külügyminisztert támogatta VII. Eduárd és a titkos elit. A francia parlament azonban elutasította a szélsőségesen revansista Delcassé háborús szándékait, és lemondásra kényszerítette. Az államok feletti hatalom informális kormánya ebből azt a tanulságot vonta le, hogy ha biztos akar lenni Franciaország részvételében a Németország elleni háborúban, akkor olyan francia politikusokat kell kormányzati pozícióba segítenie, akik teljes mértékben megbízhatóak.
1. RÉSZ:
KIK AZ IGAZI FELELŐSÖK A NAGY HÁBORÚ KIROBBANTÁSÁÉRT?
AZ ÁLLAMOK FELETTI TITKOS ELIT HOGYAN KÉSZÍTI ELŐ A HÁBORÚT NYUGATON?
A brit világbirodalmon belül erősödött meg az az államok feletti hatalom, amely előkészítette és kirobbantotta a Nagy Háborút, az általa elképzelt új világrend létrehozása érdekében. 1891-ben az a titkos társaság, amely az angol történelmi uralkodó osztályból és a koronagyarmatokat irányító pénzarisztokrácia összefonódásából jött létre, Londonban kitűzi azt a célt, hogy átveszi a világ pénzügyi, gazdasági és politikai rendszerének az irányítását.
Ez a brit parlament és a brit kormány felett álló titkos szervezet ismeretlen maradt volna, ha Carroll Quigley amerikai történész nem tárja fel a létrejöttére vonatkozó tényeket. Quigley az államok feletti hatalom bizalmi emberének számított, és ezért kutathatott a titkos magánarchívumokban is. Az amerikai történész tárta fel, hogy Cecil Rhodes alapította és finanszírozta azt a kiválasztott csoportot, amelynek a feladata volt titokban ellenőrizni a brit világbirodalom gyarmati politikáját és külpolitikai stratégiáját. A titkos társaságba időről-időre bevontak új tagokat, akik közül nem mindenki volt teljesen tisztába a titkos csoport hosszú távú céljaival. Működésüknek alapelve volt a titkosság, valamint annak a megértése, hogy a tényleges hatalom lényegesen fontosabb, mint a hatalom látszata.
A titkos társaság működésének első éveiben Cecil Rhodes, William Stead, Lord Esher, Alfred Milner és Lord Nathaniel Rothschild voltak a meghatározó személyek. Kezdettől fogva kulcsfontosságú irányító szerepet játszott a walesi herceg, a későbbi VII. Eduárd brit uralkodó.
Az államok feletti hatalom informális kormányának is tekinthető titkos elit kezdettől fogva arra törekedett, hogy újjáélessze és szorosra fűzze a brit világbirodalom és a belőle kivált Amerikai Egyesült Államok kapcsolatát. Ennek a kapcsolatnak a megszilárdítása világstratégiájának az egyik leglényegesebb részét alkotta.
Ebben az időben a Rothschild Bankház már nemzetközi pénzügyi hálózatot működtetett, amelynek a regionális központjai Londonban, Párizsban, Frankfurtban, Bécsben és Nápolyban voltak.
A Rothschild-dinasztia a háttérből irányította pénzügyi és gazdasági birodalmát, és így kevesen tudták, hogy mekkora vagyont kontrolláltak. Lord Nathaniel Rothschild kezdettől fogva részt vett Cecil Rhodes vállalkozásaiban, és az általa alapított titkos társaságban is. Ennek az államok feletti kormánynak lett a vezetője Alfred Milner, aki a legalkalmasabbnak bizonyult az új világrend létrehozására szolgáló stratégia végrehajtására. Cecil Rhodes a Rothschild-ház bőkezű támogatásának köszönhetően hatalmas vagyonra tett szert Dél-Afrika arany- és gyémántbányáinak a megszerzésével. Rhodes és társai inváziót szerveztek a búrok új állama, Transvaal ellen. Ekkor vette át Alfred Milner a brit gyarmattá vált Fokföld kormányzói tisztét. Milner sikeres gyarmatosítónak bizonyult, de két súlyos probléma is ártott tekintélyének.
Az egyik az volt, hogy elfogadta a koncentrációs tábor rendszernek a bevezetését, és ezzel közreműködött harminckétezer ártatlan asszony és gyermek legyilkolásában. Egy másik körülmény is súlyosan ártott tekintélyének, a bányákba importált kínai munkásokat kíméletlenül kizsákmányolták és rendszeresen megkorbácsolták. Milner 1905-ben tért vissza Dél-Afrikából úgy, hogy előzőleg annak minden kulcspozíciójába saját embereit helyezte el. A londoni titkos elit azért hívta vissza Európába, mert már felgyorsult a Nagy Háború előkészítése Németország legyőzésére.
A City of London központtal működő pénzhatalom és az általa létrehozott titkos elit közvetlen fenyegetésnek tekintette a termelőkapitalizmus rendszerében sikeresen fejlődő Németországot. A brit világbirodalmon belül működő pénzarisztokrácia időközben áttért a termelőkapitalizmusról a pénzkapitalizmus rendszerére, mert azzal több jövedelmet tudott biztosítani a maga számára. A gazdaságilag, iparilag és kereskedelmileg dinamikusan fejlődő Németország olyan versenytársnak bizonyult, akit csak háborúval győzhettek le.
Nagy-Britannia azonban egyedül nem vívhatott egy sikeres háborút Németország ellen, ehhez neki olyan katonai szövetségesekre volt szüksége, akik kellő létszámú szárazföldi hadsereggel is rendelkeztek. A londoni titkos elit a búr háborúból megtanulta, hogy szilárdan kézben kell tartania a külpolitika irányítását független attól, hogy milyen párt van éppen hatalmon. Azt is tudta, hogy a brit hadsereget az alapjaitól át kell szerveznie, modernizálnia kell fegyverzetét, és nem elég csak a haditengerészet fejlesztése.
Szükségesnek tartották a közvélemény áthangolását és németellenessé tételét. A titkos elit kénytelen volt Nagy-Britannia korábbi ellenfeleihez fordulni, hogy szövetségeseket találjon Németország ellen. Elsősorban Franciaországot és Oroszországot kellett a maga oldalára állítania. Ezt a fontos feladatot jelentős részben a brit uralkodó, VII. Eduárd vállalta magára. Viktória királynő, aki 64 évig uralkodott, 1901-ben meghalt, és ekkor került a trónra a franciabarátnak számító walesi herceg, VII. Eduárd néven. Eduárd szinte egész Európát beutazta, hogy érvényt szerezzen a titkos elit hosszú távú tervének. Ő volt a londoni informális kormány képviseletében az Entente Cordiale, a szívélyes egyetértés, a nagyon jó kapcsolat megalapozója, 1904-ben. Belga diplomaták jelentéséből tudjuk, hogy VII. Eduárd a londoni informális kormány tényleges külügyminisztereként sikeresen aknázta alá Németországot. Az természetesen nem volt közismert róla, hogy ő ezt az államok feletti hatalom titkos kormánya képviseletében teszi.
A titkos kormány másik tagja, Lord Esher kapta azt a megbízást, hogy vonja le a tanulságot a brit hadsereg dél-afrikai kudarcaiból. Őneki volt abban is fontos szerepe, hogy VII. Eduárd minden támogatást megadott a brit hadsereg modernizációjához. Lord Esher tagja volt annak a bizottságnak is, amely közvetített az informális titkos kormány és a formális brit kormány között. Ennek az volt a neve, hogy a Birodalmi Védelem Bizottsága. Lord Esher, aki maga is tagja volt ennek a nagyhatalmú bizottságnak, garantálta, hogy a titkos elit ellenőrzése alatt legyen a hadsereg modernizálása és a külpolitika irányítása. Az angol–francia szívélyes egyetértés nevű megállapodás megerősítette, hogy Egyiptom brit ellenőrzés alá kerül, Marokkóban pedig Franciaország érdekei érvényesülnek. A német kormány ezt 1905 januárjáig elfogadta. A londoni titkos elit tudta, hogyha Németország megismeri a megállapodás záradékait, akkor fel fog lépni legitim érdekei védelmében Marokkóban.
Németország azonban egy nemzetközi konferencia összehívását kezdeményezte a kialakult konfliktus megoldására. A londoni titkos elit és az Elzász-Lotaringia visszaszerzésében érdekelt párizsi politikai csoport ekkor már számításba vette a háború kitörését. Delcassé francia külügyminisztert támogatta VII. Eduárd és a titkos elit. A francia parlament azonban elutasította a szélsőségesen revansista Delcassé háborús szándékait, és lemondásra kényszerítette. Az államok feletti hatalom informális kormánya ebből azt a tanulságot vonta le, hogy ha biztos akar lenni Franciaország részvételében a Németország elleni háborúban, akkor olyan francia politikusokat kell kormányzati pozícióba segítenie, akik teljes mértékben megbízhatóak.
AZ ÁLLAMOK FELETTI HATALMI ELIT HOGYAN KÉSZÍTI ELŐ A NAGY HÁBORÚT A FRANCIA–OROSZ SZÖVETSÉG ELMÉLYÍTÉSÉVEL?
A 20. század elején szinte minden nagyhatalmat meglepte az a tény, hogy 1902-ben Nagy-Britannia szövetségre lépett Japánnal. London minden segítséget megadott új szövetségesének, hogy az egy modern hajóhaddal rendelkezhessen. Ehhez hatalmas kölcsönökre volt szüksége Japánnak ipara fejlesztéséhez, és Nagy-Britannia vállalta a modern hadihajók építését is Tokió számára. A brit világbirodalomban, mint inkubátorban nagyra nőtt pénzuralmi világelit abban volt érdekelt, hogy a cári Oroszország már ne tudjon tovább terjeszkedni Dél felé Mandzsúria és Kína, a Himalájánál India és a Közel-Keleten Perzsia irányába. Az államok feletti hatalom informális kormánya arra bátorította Japánt, hogy támadja meg Oroszországot. Erre a háborúra 1904-től 1905-ig került sor, amelynek során Japán döntő csapást mért a távol-keleti orosz erőkre. A londoni titkos kormányzat azt akarta, hogy Oroszországot távol tartsa a Távol-Kelettől és Indiától, mégis hosszú távú céljai közé az is hozzátartozott, hogy megnyerje szövetségesnek Németország ellen.Ezzel a stratégiával II. Vilmos német császár, aki VII. Eduárd brit uralkodó nővérének a fia, tisztában volt. A német császár 1905 júliusában titkos megállapodást kötött II. Miklós orosz cárral Björkö Soundban, egy bizalmas találkozón, a tengeren. Ez felboríthatta volna a háború előkészítésén fáradozó titkos elitnek a tervét. Ezért úgy döntött, hogy minden diplomáciai, gazdasági és politikai befolyását latba veti, egy orosz–német szövetség megakadályozása érdekében. A német uralkodó helyesen mérte fel a helyzetet, amikor azt állította a cárnak, hogy Nagy-Britannia Japánt használta fel az orosz terjeszkedés leállítására a Keleten, és hogy Londonnak az a szándéka, hogy Franciaországot is Németország ellen fordítsa.
A londoni titkos elit tisztában volt azzal, hogy Oroszország már évszázadok óta törekszik arra, hogy kijáratot nyerjen a meleg tengerek felé, és mézesmadzagként megígérte neki Konstantinápolyt, Isztambult, a Boszporuszt és a Dardanellákat. Megállapodás született Perzsiával kapcsolatban is, de az egésznek az volt a lényege, hogy létrejöjjön az a brit– francia–orosz szövetség, amely harapófogóba tudja fogni Németországot. VII. Eduárd úgy semlegesítette a björköi megállapodást, hogy elintézte: Alexander Izvolszkij legyen Oroszország külügyminisztere. Ekkortól kezdve Oroszország külügyeit Londonból a titkos elit irányította.
A londoni titkos elit fő ügynökét arra utasította, hogy ássa alá Joseph Caillaux miniszterelnöknek a pozícióját, és juttassa a helyére az Elzász-Lotaringiát fanatikusan visszakövetelő revansista Raymond Poincarét, aki tudatában volt annak, hogy mennyire le van kötelezve Izvolszkijnak és a mögötte álló külföldi bankároknak. Ez utóbbiak rendszeresen juttattak nagy összegű támogatási és megvesztegetési pénzeket a vezető újságok szerkesztőinek, valamint azoknak a francia politikusoknak, akik már elkötelezték magukat a Londonban működő államok feletti hatalom titkos kormányának.
Raymond Poincaré irányításával a francia–orosz szövetség természete lényegesen megváltozott, mert mindkét ország elkötelezte magát a támadó háború mellett és nem szorítkozott csupán a védekezésre. Poincaré látogatást tett Szentpétervárott is, hogy tárgyaljon Szergej Szazonov külügyminiszterrel, és biztosítsa őt arról, hogy mind Franciaország, mind Nagy-Britannia szilárdan elkötelezte magát a Németország elleni háború mellett.
Az orosz állam hatalmas kölcsönöket vett fel, amelyek 80%-át a francia bankoktól kapta. 1914-ben Poincaré és a mögötte álló, Londonnak elkötelezett francia szabadkőműves körök ragaszkodtak ahhoz, hogy ezeket a kölcsönöket Szentpétervár az orosz hadsereg növelésére, a vasúthálózat modernizálására fordítsa, mert ezekre mind szükség volt az orosz fegyveres erők Németország elleni mozgósításához. A francia bankokat és az ottani központi bankot néhány szupergazdag pénzoligarcha kontrollálta, köztük a Rothschild-Ház párizsi ága. A Rothschild-dinasztia elsőszámú központja Londonban volt, de a londoni és a párizsi Rothschild-érdekeltségek a legszorosabban együttműködtek egymással, és ők irányították Oroszország számára a többi bank által is folyósított kölcsönügyleteket.
Raymond Poincaré Franciaország miniszterelnökeként viszonylag kiszolgáltatott helyzetben volt, mert az érvényben lévő francia alkotmány lehetővé tette a miniszterelnök viszonylag könnyű lecserélését. Ezért, hogy saját emberük szilárdabb politikai státuszhoz jusson, a londoni titkos elit úgy döntött 1913-ban, hogy egy nagyszabású megvesztegetési és korrupciós program végrehajtásával Poincaré legyen Franciaország államelnöke. Amikor Poincaré köztársasági elnök lett, azonnal kibővítette az államelnök hatáskörét, és jelentős személycseréket is hajtott végre. Leváltotta a pacifista Georges Louis nagykövetet Szentpétervárott, és helyére az őhozzá hasonlóan fanatikusan revansista Theophile Delcassét nevezte ki. Az államok feletti hatalom londoni irányítóinak megelégedésére Poincaré intézkedéseket hozott a francia hadsereg megerősítésére is.
AZ ÁLLAMOK FELETTI HATALMI ELIT HOGYAN KÉSZÍTI ELŐ A NAGY HÁBORÚT AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK FOKOZATOS BEVONÁSÁVAL?
A dél-afrikai arany- és gyémántbányák tulajdonosaként óriási politikai befolyásra is szert tett Cecil Rhodes felismerte, hogy az Egyesült Államoknak kiemelkedő fontossága van annak a világstratégiának a megvalósításában, amely formálisan is bevezetné az angolszász faj által dominált új világrendet. A tervezett Nagy Háborúnak ez volt a legfőbb célja. Ahhoz, hogy ezt a célt népszerűsítse Amerikában, Rhodes létrehozta azt az ösztöndíjat, amelyet azok kapnak meg, akik az új világrendnek az elkötelezett hívei. Az Egyesült Államokban osztották szét a legtöbb Rhodes-ösztöndíjat. Ebben az időben az Egyesült Államokban már létrejött az a pénzarisztokrata réteg, amely a pénzhatalmat és a velejáró politikai befolyást néhány szupergazdag nagyiparos pénzember és olajmágnás útján gyakorolta.A pilgrimeknek, akiknek a soraiban megtalálhatóak voltak Nagy-Britannia és az Egyesült Államok legrégebbi és legtekintélyesebb előkelőségei, megalakulásuk óta, 1902-től fontos szerep jutott a Nagy Háború előkészítésében. Ezen az elit és zártkörű szervezeten keresztül érvényesítette a londoni titkos elit érdekeit, értékeit, és növelte befolyását a társadalmi és politikai élet minden részében. A titkos elit tagjai vezető tisztségeket töltöttek be a pilgrimek szervezeteiben, de a privát megbeszéléseikről és szupertitkos tanácskozásaikról készült dokumentumokat megsemmisítették.
A gazdasági és pénzügyi hatalom egyre nagyobb mértékben került egy kis létszámú New York-i dinasztia kezébe, közülük kiemelkedett a Morgan- és a Rockefeller-Ház. Ma már tudjuk azt is, hogy a Rothschild dinasztia kontrollálta mind a Morgan-, mind a Rockefeller-Házat. A New York-i bankárok körében kiemelkedő szerephez jutott Jacob Schiff és Paul Warburg is, akik közvetlenül a Rothschild-Ház londoni központjának az irányítása alatt álltak.
A történelmi földbirtokos arisztokrácia és a létrejött pénzarisztokrácia összefonódásából létrejött új uralkodó elit a nála lévő pénzhatalom segítségével győzte meg az Egyesült Államok és több európai ország politikusait arról, hogy szükségük van egy központi bankra. A központi bank segítségével tudták ellenőrzésük alá venni az adott ország pénzügyi rendszerét, és annak segítségével befolyásukat kiterjeszteni a politikai rendszer ellenőrzésére is.
1907-ben létrehoztak egy bankválságot, amelynek az volt a célja, hogy a pénzoligarchia bebizonyítsa: csak egy központi bank irányításával működő pénzrendszer tudja biztosítani a pénz és a hitel stabilitását. Az Egyesült Államokban a pénzhatalmi elit által megvásárolt politikus Nelson Aldrich szenátor volt. Ő vitte keresztül, hogy 1913. december 23-án, hogy az Egyesült Államok Kongresszusa jóváhagyta, mintegy 100 évet igénylő küzdelem után, egy központi banknak a létrehozását. Aldrich szenátor mindezt csak a Morgan és a Rockefeller Bankház, valamint a Pilgrim Társaság segítségével tudta megvalósítani. Korábbi kísérletük egy ilyen bank létrehozására kudarcot vallott, William Howard Taft elnök ellenállásán. Ezért az államok feletti hatalom vezérkara úgy döntött, hogy Taftot lecseréli a neki mindenben engedelmeskedő Woodrow Wilsonra. Új demokrata elnökként már ő volt az, aki 1913 decemberében aláírta a Federal Reserve Rendszerről szóló törvényt, amely magánkézbe adta az amerikai állam szuverenitásához tartozó ellenőrzést a pénzkibocsátás és a bankrendszer felett.
Folytatás a fent letölthető dokumentumokban, illetve Drábik János saját oldalán.
A VilagHelyzete Facebook oldalán külön képes mappa tartalmaz információkat a Százéves Trianon című kutatómunka felhasználásával.
(SBG Buddha - VilagHelyzete.com)
Kapcsolódó VilagHelyzete és Alternatív Hírek Cikkek:
NEM! NEM! SOHA! Trianon 1920. Június 4. Magyarország elrablása és a szabadkőművesek
Magyarország számára minden nap 'Trianon', ha nem tudjuk a nemzeti érzést a szívekben megtartani...
"Trianon árnyékában élve feledjünk el minden személyi sérelmet, pártoskodást és nyújtsunk testvérkezet mindenkinek, aki szívében és szándékában magyar még, még akkor is, ha nézeteink sok mindenben nem egyeznek."
◢ Youtube-csatorna: VilagHelyzeteTV
◢ Legnagyobb FB-oldal: https://www.facebook.com/AWAKENINGtheWORLD
◢ Párhuzamosan futó FB-oldal (az előző törlése esetére) : https://www.facebook.com/VilagHelyzete
◢ FB-oldal 'vész' esetére: https://www.facebook.com/VilagHelyzeteBlog
◢ Azonnali Alternatív VilagHelyzete hírek: AlternativHirek.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése